Jamie

 Reggel ébredéskor még mindig álmos vagyok pedig 7-kor dobott ki az ágy. Mivel az esküvő a délelőtti órákban lesz, gyorsan fogat mostam és megborotválkoztam, összekészítettem a ruhám és lementem reggelizni. Apa már fent volt, úgyhogy köszöntem neki, majd megnéztem a hűtő tartalmát hátha akad valami fogamra való. Végül elővettem a vajat, a tejet és készítettem egy-két pirítóst.

-          Már kíváncsi vagyok az esküvőre. Remélem az este pont olyan jó lesz, mint amilyen Leila esküvőjén is volt. – mondom és beleharapok a vajjal megkent pirítósba rögtön az után, hogy ittam egy korty tejet.

-          Én is az vagyok már. Ahogy tudom este egy híres esküvői zenekar fog játszani. – apa rántottát eszik és olvassa a reggeli újságot.

-          Attól még, hogy híresek, nem azt jelenti, hogy jók is. – mormogom a pirítós felett.

-          Ott a pont.

 A reggeli további részén azon jár az agyam, hogy vajon most kit talált Brad nekem eközben apa néha inkább hasonlít egy komor politikusra, mint egy mindig vidám bár néha túlságosan is aktív szülészorvosra.

 Nem tudom megállni egy apró mosoly nélkül a tényt, hogy ismerőseim közül sokan az én társasági életemen próbálnak javítani. Elmosolyodok attól a ténytől, hogy még akadnak olyanok, akiket érdeklek, és akik igaz barátként tekintenek rám. Nem könnyű, ha az ember minden lépését lesifotósok kísérik. Nem igazán kedvelem, ha túlságosan is beleütik a családi dolgaimba az orrukat.

 Miután befejeztem a reggelimet elpakolok magam után és felmegyek átöltözni. A sötétkék Hugo Boss öltönyt veszem fel, halványkék inggel és egy fekete, bordázott mintájú nyakkendővel. Mikor már mindenemet összeszedtem lemasírozok a lépcsőn és apám mellett indulok el az autóhoz.

Irina

 Ma van Brad és Jane esküvője és megkértek, hogy legyek az egyik tanújuk. Én készségesen el is vállaltam és megígértem, hagyom, hogy rám adják azt a görög istennős alkalmit, amit egyáltalán nem kedvelek.

 Mély sóhajjal hagyom, hogy felöltöztessenek. A hajamon egy halom csat van és több kiló hajlakk és zselé, hogy megtartsa formáját, de ennek ellenére bizakodok, mert nem csak én leszek ilyen ruhában és ilyen hajjal. Magamban örülök, hogy Jane-t hosszabb időbe telik felkészíteni, mint minket együttvéve.

-          Irina, szerinted ez a cipő megfelel a ruhához? Úgy érzem magam, mintha egy lapos talpú cipőben lennék. – Carol magas sarkú megszállott és nála 8 centinél kezdődnek a magasságok.

-          Carol, a 10 centis cipő, amit néztél nem illene a ruhához, ezt te is tudod. És ne legyél annyira felháborodva, hiszen neked nem kellett Jane-nek nyaggatnia a ruha miatt. – elborzadok még a gondolatra is, hogy ez van rajtam.

-          Igazad lehet. – mondta és tovább készülődött.

 Felkaptam a telefonomat és láttam, hogy Brad írt egy SMS-t, hogy van egy meglepetése számomra. Elképzelésem nem volt, mi lehet az, de izgatottan vártam a végkifejletet, mert ha Brad azt írja, van egy meglepetése általában egy atombombával ér fel. Na jó, nem pont egy atombombával, de jobban nem tudom kifejezni magam.

 Mikor már az esküvőnek vége, következik a várva várt este, a vacsora és rögtön az után a tánc. A zenekar egy lassú számmal kezd Brad és Jane nagy napja alkalmából. Én őszintén nem bánom ezt. Viszont miután véget ért a szám, a boldog férj közeledik hozzám feltehetően az egyik barátjával.

-          Szia, Irina! – köszöntött. – Hadd mutassam be neked Jamie-t! Igazán jó parti! – Brad eltűnt még mielőtt Jamie szúrós szemekkel méregethette volna.

-          Szia, Jamie vagyok. – mondja. Az egyik kezében pezsgőspoharat tart, amíg a másik a zsebébe dugva pihen.

-          Szia, én Irina vagyok. – mondom, de kicsit hülyén érzem magam.

-          Ömm.. akarsz táncolni? – felvont szemöldökkel szuggerál. Őszintén nincs ehhez kedvem és mintha látnám rajta, hogy ő sem rajong az ötletért.

-          Nem igazán. – felelem. – Nem tudok táncolni. – Kicsit elpirulok és óvatosan nézek azokba az elkápráztató szürke szemekbe, amik mintha belém látnának.

 Belékarolok és elindulunk egy kis csendes helyre, ahol feltehetően senki sem fordul meg. Innen nézzük az ünneplő társaságot, akik úgy tűnik, sosem fogják abbahagyni a táncolást és a cseverészést, nevetést. Jó volt nézni, hogy mind Jane s legelső és egyben legújabb férje miatt vannak itt.

-          Fázol? – észre sem vettem, hogy megborzongtam.

-          Igen, egy kicsit. – mondom az igazságnak megfelelően. Jamie levetette a férfi illattól áradozó zakóját, felállt és a hátamra terítette. – Köszönöm.

-          Semmiség. – mondja. – Hmm… Valóban nem tudsz táncolni vagy csak velem nem akartál? – teljesen ledöbbentett a kérdése. Csak bámultam rá és tátogtam, majd amikor megtaláltam a hangom végre ki tudtam nyögni a választ is.

-          Nem tudok táncolni és semmi kedvem nincs ehhez az egészhez. Nem szeretem a nagyszabású eseményeket. – elfintorodtam. Ha valaki igazán szereti a másikat, nincs szüksége holmi papírra, hogy tudja egy életre összekötötték életüket.

-          Ez érdekes. Senki meg nem gondolta volna rólad, hogy az ilyen „nagyszabású események” lelkes támogatója lennél. – ránéztem és előtört belőlem a nevetés. Egyszerűen nem bírtam megállni.

 Miután Jamie elsütötte ezt a kis viccet a hangulat kettőnk között felengedett és kezdtük megismerni egymást. Kiderült, hogy színészi babérokra tört rögtön az után, hogy a modell szakmában híresebbé vált. És még nem is beszéltem arról, mennyire hasonlóak az elképzeléseink a házassággal kapcsolatban.

 Hihetetlen, hogy egy ismeretlen személy ennyire rövid idő alatt megkedveltetheti magát velem. Mit is mondhatnék? Csodák talán mégis léteznek.